Minap elmentem egy táncos mulatságba, ahol összefutottam egy rég nem látott ismerősömmel. Nagyon helyes nő és annak idején jóban voltunk, úgyhogy gondoltam jól kihasználom, és általa is megpróbálok közelebb kerülni a női nem megértéséhez. Ami leginkább foglalkoztatott abban a buliban (és általában is), hogy vajon miért tűnik úgy, hogy a legtöbb nő legkevésbé sem nyitott az ismerkedésre. Korosztályomon gyakran érzem a fásultságot és a közönyt, akiknek az ismerkedés inkább teher vagy nyűg, mintsem élvezet. A kacér nyitottságot meg egyenesen ritkaságnak gondolom. Kíváncsi voltam, hogy ez tényleg így lehet-e vajon, vagy csak én mesélem be magamnak és közben pedig csak a figyelmemet kerülik el az apró jelek. Természetesen egyetlen nő hozzáállásából még nem lehet átlagot vonni, de kezdetnek megteszi. :)
Kiderült, hogy épp nincs senkije. Volt egy 5 éves kapcsolata, de a férfi nem tudott elköteleződni, így lelépett.
Most éli világát és úgy van vele, hogy lesz, ami lesz és jön, akinek jönnie kell. Ó, gondoltam, ezzel én is tudok azonosulni. Én is pont így vagyok vele, nem kell rágörcsölni. De aztán kiderült, hogy ő ez alatt kicsit mást ért, mint én. :) Nála ez annyit jelent, hogy nem csinál semmit az ügy érdekében. Abszolút semmit. Nulla. 
Amikor rákérdeztem, hogy itt a több száz ember között akadna-e számára potenciális jelölt, kiderült, hogy fogalma sincs. Szét se nézett. Azt várná, hogy egyszer csak elétoppan a nagy ő és jön, aminek jönnie kell. 
Hát ez elég fura számomra. Értem én, hogy ő nő és kezdeményezzen a férfi, de ennyire kiengedni a kezünkből a sorsuk irányítását nekem szokatlan. 
Én már két perccel a termebe lépésem után tisztában voltam az összes potenciális jelölttel. Csak azért tartott ilyen sokáig, mert tényleg rengetegen voltak.
Az, hogy hogyan szoktam ezeket aztán elszúrni, az már külön bejegyzés. :)
Summa summarum az ő esetében nem volt semmiféle jel, amit észrevehettem volna. Remélem azért nem ez lesz az átlag. :)